…Február. Hó nélküli domboldalon ül el az est,
és reszkető hideggel leheli be a végtelent.
Csendesen törli homlokát a ma, míg őrült táncot
jár az emlékek hadán... Éppen ma lenne nyolcvanöt.
Nem sok, s tán nem is kevés az életből. Neki nem telt
ennyire, hiszen már közel húsz éve emlék. Csendes,
hallgat a harmonika, s a nóta is elfáradt a
sercegő szalagon... Ó, mennyit táncolt a nép? Hajdan...
Újra... Untalan és elnyűhetetlenül. Napra nap,
és újra jött a ráadás, pörgött a csárdás, simult
a hallgató, pillangó szárnyakon szállt a keringő,
majd csókká izzott egy-egy tangó. Gyerünk, vigyünk bele
több életet! Pörgesd a dobot, sírjon a hegedű,
dalolj te szaxofon, s bőgjön a nagybőgő! Ó, a tánc!
A táncból sosem elég, zengjen a muzsika! Szállj! Szállj!...
Hajlott hátán hunyorít az est. Csupán a néhány szál
virág nesze harsog ritmust a csend kottáján. Halkan.
Piano... Pianissimo... Már alig hallhatóan...
Zagyvaróna, 2008. február
lena1: (03-21-2008 @ 08:12 pm)
igen, Lacibá a táncból sohasem elég. Nagyon tetszett a versed. Puszi.Lena
prayer: (03-21-2008 @ 08:35 pm)
Már csak emlékezetemben él néhány apró koreográfia, ahogy ügyetlenül, nem tudok mit kezdeni himbáló végtagjaimmal. És mégis, oly tökéletes már az akkor volt tánc!
AngyaliAndi: (03-21-2008 @ 11:02 pm)
Gyönyörű, csodálatos!:))))) Puszillak!
santiago: (03-22-2008 @ 07:01 am)
Kedves Lacoba!
Igen,kell a tánc,a zene ,az irodalom,a festészet,a színház, és minden más művészet,mert ez a
világ jobbik fele,enélkül nem lenne teljes.
Nagyon szép a vers,a középső versszak különösen tetszik.
maridecember: (03-22-2008 @ 10:34 am)
Ez nagyon szép!
zsuka49: (03-23-2008 @ 05:50 am)
Nagyon szép....!
Zsuzsa
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:04 am)
Tudom Léna, sajnos ma már nem ugyanazt jelenti a tánc, mint édesapám idején, vagy még az én mazgalmasabb időszakomban. Most már más jelentéssel, tartalommal bír.
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:07 am)
Zoli én még talán beszélni is alig tudtam az első tánc ideján, mert zenész-édesapámmal amikor tehettem én is ott sündörögtem. Arra is emlékszem, hogy ovis koromban fel voltam háborodva, hogy miért táncolnak a felnőttek lány-fiúval, hiszen a fiúk fiúsan, a lányok pedig lányosan táncolnak. No aztán később kiderült, hogy miért is.
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:09 am)
Andi édesapám több mint 40 évig húzta a talpalávalót, amikor már nem engedelmeskedtek az ujjai, akkor magnóra énekelt. Ezek megvannak még ma is szoktuk hallgatni, de már nagyon rossz a minősége.
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:10 am)
Santiago bizony a kerék előre nagyon szalad, de nem fordul vissza.
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:10 am)
Köszönöm Mari.
Lacoba: (03-23-2008 @ 07:11 am)
Nehéz pillanatok ezek az emlékezések Zsuzsa.
erda: (03-23-2008 @ 09:35 pm)
Mennyire igaz, és meghatóan szép...Valahogy most mégsincs kedvem táncolni. Üdv: Éva
Anna1955: (03-23-2008 @ 10:03 am)
Gyermekkoromba röpítettél, amikor még harmonikázni tanultam a bátyámtól. Néhány dalt el is tudtam játszani...még mindig a fülemben vannak, talán még az újjaim is őrzik...nagyon szép versed szomorú, átéli vele az ember az elmúlás vissza nem fordítható valóságát...Gratulálok...:))))
Lacoba: (03-24-2008 @ 06:37 am)
Köszönöm Anna, igen nekem is.
Lacoba: (03-24-2008 @ 06:38 am)
Évike veszélyesen gyors az elmúlás, és ebben a helyünk csak egy pillanat.
szellzsofi: (03-24-2008 @ 10:24 am)
Biztos szerkezet, múlt és jelen átölel, és az az elhalkulás a végén - gyönyörűen zárja az ütemet. üdv, szellő :)
