Eroica: (05-26-2008 @ 09:11 am)
Amint a szavazatomból láthattad Lacobá, nekem ez még jobban tetszett, mint a győző!: ) Köszi, hogy a gyermekekről írtál szépen, aktuálisan.
Myra: (05-26-2008 @ 09:21 pm)
Hm, az ifjúság, mikor még tele van életerővel, vidámsággal, tenni akarással :-) Bárcsak így maradna ez egészen életünk végéig. Szívesen olvastam versedet, melengette szívemet.
AngyaliAndi: (05-26-2008 @ 09:39 am)
Csodálatos vers.:)))))))))) Puszillak!
lena1: (05-26-2008 @ 09:50 am)
Nagyon szép, kedves Lacibá. Ölel.Lena
Lacoba: (05-26-2008 @ 10:30 pm)
Erika örülök, hogy így látod. A gyerek nagy kincs, de a kezünket majd csak akkor fogja, ha mi is fogjuk az övét.
Lacoba: (05-26-2008 @ 10:31 pm)
Andi, csak annyira mint a gyerkőcök.
Lacoba: (05-26-2008 @ 10:33 pm)
Köszönöm Léna, és csak annyit még: bár nem látszik, de kötött verselés.
Lacoba: (05-26-2008 @ 10:33 pm)
Péter a lényeg, hogy nem maradt benne a klaviatúrában ;-)
Lacoba: (05-26-2008 @ 10:34 pm)
Myra, régen láttalak és örülök, hogy olvastál.
piroman: (05-26-2008 @ 10:40 am)
Ez is míves és szép, de én a kérészesre szavaztam! :)
Anna1955: (05-26-2008 @ 11:44 pm)
Fantasztikus vagy...:))))
Eroica: (05-27-2008 @ 08:16 am)
Igen, tudom Lacobá, az én gyermekem is fogja majd a kezem ott fenn, vagy lenn és érzem, hogy már vááááááááááááár!
Lacoba: (05-27-2008 @ 08:22 am)
Anna köszi.
Lacoba: (05-27-2008 @ 08:33 am)
Erika tudom. Az a kéz azonban nem egy kéz, hanem egyetemes kéz. Minden gyerek és szülő keze - sok-sok milliárd, egyetemes kéz. Szimbóluma egy olyan erőnek, amelyben nincs fenn és lenn, hiszen a lelkek dimenziójában ez már eltörpül. Ennek a kéznek nincs, nem léteznek határok, korlátok sem fizikai, sem pedig a lét, nem lét terén. Ezek a kezek fizikai érintés nélkül is erősen fogják a saját párjukat. Amikor fizikai értelemben már távol kerülnek (nem számít, s van milliónyi ok, gond, öröm stb.) azok szimbólikusan sosem távolodnak el egymástól.
Eroica: (05-27-2008 @ 08:57 am)
Köszönöm....: )))
blue: (05-27-2008 @ 12:44 pm)
Szép vers.
