láttam hogyan fakad s rohan a patak
és ittam én a szót szerelem szavát
ajkadnak izzó zsengeségét
adtam a csókot a lelkem útján

tartottam a kezemben egy életet
nektárba mártottam gagyogó csodát
láttam szaladni és örülni
s újra daloltam esengve tisztán

pengett a húr a kényemen énekelt
táncolt velem víg holnapot írt elém
a nappal és az éjjel álma
míg ragyogott üde arca refrént

s láttam miként bomlik ki a bú haja
csomókba rejtve hajnalok illatát
szorongva ébredő szemek közt
félve a fényt hiszen árnya majd fáj

hűvös szelek járnak szaporáz az ősz
fáradt az est sötét nesze halkuló
emlék lesz a ma egyszer édes
s csendesen ellepi majd a múló

ne félj ne vádold majd a kegyetlen éjt
csak nézz az égre ott szalad a tejút
hol randevúra hívlak újra
s a szerelemvonat útnak indul