Cím: Ölemre borult a tegnap
Szerző: Lacoba - Földi László
(12-10-2008 @ 09:41 am)
:
Ölemre borult a tegnap
ölemre borult a tegnap
szemében a bús reménnyel
becézgetésre éhes álma
babusgatásra várna még ma
de kérges a kéz mit érez
s a szép elég a mával
Zúg a tenger. Paplanján a fények halnak el. Szürkül.
Október hűvös szelén incselkedik néhány levél,
és mérgeszöld már a tajték, csak gallérja fehérlik...
Tekintetem a Nappal együtt ködbe vész. Egyedül
tartom a part homokját az ár elé, és magammal
vívom a pert néhány eldobott sörös dobozért... Zúg.
Búsan, de egyre csak zúg... Zengi a spongyátlan múltat,
kese bordáin a végtelen vége táncol, s számol.
Könyörtelenül striguláz, mások retkes mocskát is
a nyakamba varja, mint láthatatlan szőrmeboa
szorít, míg srófolva méri a távolt... Lassan elfogy
már a látóhatár. Mára elapadt a fény - elfut
a korai est elől -, a szemközti part sem látszik -
hunyorgását elfedi a köd s az éj... Csak a tenger,
az állandó, a lét zajong, de lám... Igen... Jól hallom.
Egy harang szólal, és imára int, míg a tenger zúg...
Egyre csak zúg...
Thassos, 2008. október 27.
(152 szó a szövegben) (707 olvasás) 
Anna1955: (12-10-2008 @ 09:14 pm) Nagyon megrázó vers ez kedves Lacobá. Különös a forma is hozzá. Olyan borúsan merengő...Nagyon szép, gratulálok.:)))
Nefelejccss: (12-10-2008 @ 11:48 pm) Húúú! Lacobá, valóban van bőven tanulnivalóm.
És verseddel bizonyítottad, hogy 2x2 az tényleg 4. Bocsi, hogy kételkedtem.
Üdv. puszi: Nefi
Lacoba: (12-11-2008 @ 07:20 am) Köszönöm Anna. Igen, egy egészen különös formával kísérleteztem (néhány régebbi vers már született így), rímképletét - csak magamnak - tükörrímnek neveztem el. a, b, c, c, b, a. Nem csupán azért, mert érdekes, különös, hanem a vers mondandóját, hangulatát, belső ritmusát bizonyos lüktetéssel tölti meg. A szabadvers-rész pedig egy tárt kaput, nyitott szemet igyekszik mögé rakni.
Lacoba: (12-11-2008 @ 07:22 am) Bizony Nefi, a látszat mutathat mást, de a valóság mindig bizonyít. Köszi.
Eroica: (12-11-2008 @ 08:40 am) A hideg futkos a hátamon. Minden érzés szinte átfutott rajtam. Számomra ez az egyik legszebb versed. Egyrészt jártam már Thassos szigetén, másrészt imádom a tengert és elsősorban gyönyörű ez a vers. Gyönyörűűűűűűűűűűű!
mango: (12-11-2008 @ 10:12 am) Tanulmányoztam (az általad elnevezett, "tükörrímmel" díszített) verset - és sok érdekes, szép gondolatra, megoldásra bukkantam. Egészen újszerű ez számomra. Mindig meg tudsz lepni, Laci Bá :))
Lacoba: (12-11-2008 @ 10:26 am) Köszönöm figyelmed Anikó. Igen, rendkívüli lehetőségre bukkantam ebben a szerkezetben, miután ezek a dallamok ott daráltak már napok óta bennem. Hihetetlen lehetőség, hiszen a válaszrímsorok gondolati echoja, a párok belső ellentéte, és aztán mégis összecsengése, a gondolatok hangulati egymásra épülése, a valahonnét valahová jutó hullámok (nem véletlen a tenger), a versszerkezeti elemek mint a zászló, vagy a tűz lobogtak ott belül. Ezért kellet leírnom. És így...
Lacoba: (12-11-2008 @ 10:32 am) Erika nekem is kedves a sziget, tíz éve minden évben volt lehetőségem néhány hetet ott eltölteni, s mindig tud újat nyújtani. Különös hangulata van, s nekem valamiképpen mindig a túlélés, a tovább indulás jelképe ez a sziget, ami általában 10 évente leégett, majd újra életre kelt.
Eroica: (12-11-2008 @ 12:36 pm) Igen, ez lehetne a Főnixmadársziget.
agnes: (12-14-2008 @ 10:45 am) A versed megfogott, és azt hiszem, nehéz dolog hangosan elszavalni,...elmondani,...kihívás volt nekem. Most bennem zúg...a lét. Szeretettl
Lacoba: (12-14-2008 @ 12:36 pm) Köszönöm Ágnes, igen mint az élet kihívása, s a mindennapok
|
