Egy furcsa nesztől pillám megremeg. Az alvás határon csendben átmegyek. Mikor felébredek csönd van, éjszaka. Az ég bársonyában csillagok hada. Oldalra fordulok, nézem kedvesem. Lágyan megcsókolom ölelném szelesen. Lassan felém fordul, és hevesen átölel. Megcsókolja arcom, karjában alszom el. Ma még csak álom ez holnap tán valóság. Ha majd az Óceán emlék, nem távolság. Ha majd a reggelek mellettem találnak. Csókot sóhajthatok ajkad mosolyának. Mikor a  Napfénnyel karod átölelhet. Ha hallom suttogásod, Jó reggelt! Szeretlek!