Fényes napsütésben fürdenek az utcák,
fullasztó a meleg, tikkadnak a rózsák.

Alig látni embert, ragyog az ég kékje,
piciny  bárányfelhők suhannak eléje.

Fodros gyermek felhők árván ácsorogva
szüleiket hivják, s jönnek is zajongva.

Egyik pillanatról szinte a másikra,
háborút üzenve, gyülnek csatasorba.

Nagy fekete csorda takarja a napot,
Elsötétül az ég, nincsenek csillagok.

Eső ágyukkal támadnak egymásra,
hangja menydörgés, tüze a villámja.

Tomboló széllel szövetségre lépnek,
s megújult erővel egymásba tépnek.

Van akinek szégyen, s aki már futna,
a csendesülő eső is, ezt bizonyitja.

Lassan mind elunják, vége a csatának,
Szabad utat engednek a fénylő sugárnak