Hirtelen érkezett,
Amit akkor fájdalomnak nevezni,
Nem lehetett.
Mint mikor egy sóhajnyi szellő
Rád nevet,
És váratlanul, üvöltő orkánkánt
vad veled.
Éjhajú sóhajon, átsétált a végtelen..
Lábán saruját,
már Számtalan hasadás lengi át.
Átöleli a szél.
Lépései alatt könnyek születnek,
Már nem fájnak,
Csak lemossák lelkednek ablakát,
A holnap szavának.
szkallas: (08-18-2007 @ 01:50 pm)
vigasztalo mondatok.. bartaktol jolesoek.. merengek azon... szamithat e barati szora egy ilyen kikopott valaki, mint en!?... eldonti jovom..
zsuka49: (08-18-2007 @ 02:11 pm)
Szép képek, szép szavakba öntve!:))
Puszizsuzsi
Eroica: (08-18-2007 @ 06:12 pm)
Ágikám! Hihetetlenül fogalmazod meg a betegséget. Az élet velejárójaként, ugyanakkor ez a vers a bizalom , az aggódás és a szomorúság elegye.
lena1: (08-18-2007 @ 11:07 am)
Gyönyörűszép vers drága Ági. Nagyon tetszik.
Puszi. Lena
csitesz: (08-18-2007 @ 12:11 pm)
Nagyon jó képek, mégha fájdalomról szólnak is. Ötös . puszi Józsi
Julianna: (08-18-2007 @ 12:27 pm)
Röveden, tömören sokat tudsz mondani az emberi érzelmekről. Ezért csodállak, Ágika.
szkallas: (08-19-2007 @ 02:52 pm)
" Mar nem fajnak, / regi emlekek .. / konnyek lemossak / a holnapodat... / "
ujra olvasom gynyoru soraidat... lelkemet mossa tisztara ... kivanom .))
blue: (08-19-2007 @ 03:14 pm)
Mindig csodálattal olvasom verseid. ölellek: gaby
naiva: (08-19-2007 @ 07:15 pm)
Ági ez gyönyörűen leírt sóhaj....
gabiga: (08-19-2007 @ 08:29 am)
Hihetetlenül érzékletes sorok...beleborzongtam.
