:
A szobámba nesztelenül
beszökött az alkony.
Én nem féltem tőle,
hihette hogy alszom.
Félénken átkarolt
halvány gyöngédsége.
Erősödő szerelmétől
gyorsan szürkült fénye.
Már szinte rabja lettem,
éreztem a csókját.
Riadt félelmemben
gyújtottam a gyertyát.
Megsértődőtt érte,
de körém kuporgott.
Vigyázom az álmod, s
reggel búcsút mondok.
Reggel mikor elment,
éreztem, hiányzik.
Mikor megérkezett,
tehetett már bármit.
(37 szó a szövegben) (698 olvasás)
szkallas: (03-03-2005 @ 06:00 pm)
e gyenked, kedves alkonyi pasztellkepet talan otromba-kivancsi kerdesem zavarja : es... megerkezett?
agnes: (03-03-2005 @ 06:02 pm)
Igérte szellő szárnyon érkezik....de szerelme már enyém,........Ha igaz nem is sokára utol fog érni az idő....
Lev: (03-03-2005 @ 06:07 pm)
azt, hiszem kicsit már én is kezdem várni, annyire lehet benne szerelmedet látni:))) (no, ez persze, csak a beleélés...) Lev:)))
Vigi: (03-03-2005 @ 10:01 pm)
agnesom leírni szebben nem is lehet, hát még átérezni. Szeretettel: Vigi
_zizike_: (03-03-2005 @ 10:25 pm)
akár a többi: gyönyörű! :)))
_zizike_: (03-03-2005 @ 10:32 pm)
akár a többi: gyönyörű! :)))
