Mint lelkem könnye
hullanak a pelyhek.
Szélben táncot járnak,
s vállamon pihennek.

Ha szemembe néznek,
sok bánatot látnak.
Arcom melegétől
könnycseppekké válnak.

Vidáman zuhannak
föld felé az égből.
Vinnék a bánatom
szinte seregestől.

Seregek vezére ,
a szivemet kéri,
igéri, .bánatomat
messzire elüzi.

Felajálja jégszívét
szivemért cserébe.
Megdermed a lelkem,
talán mindörökre.