:
Még érzem a sóhajt,
mi elhagyta ajkad,
mikor átöleltél.
Még hallom a hangod,
mit suttogtál fülembe,
mikor szerettél.
Már érzem a jöttöd,
ahogy sietsz felém,
nagyon hiányzol.
Már nyílik az ajtóm,
s beléphetsz rajta,
Te vagy az álmom.
Szinte zuhanok feléd,
mert az idő nem elég
szeretni Téged.
Vágyban tombolt testünk,
a beteljesülésben,
együtt repültünk.
A csöndes félhomályban,
magadhoz ölelsz lágyan,
úgy szeretlek.
A napok gyorsan teltek,
neked menned kellett,
könnyeim peregtek.
Még hallom a hangod,
mit suttogtál fülembe,
mikor szerettél.
Még érzem a sóhajt,
mi elhagyta ajkad,
mikor átöleltél.
(61 szó a szövegben) (680 olvasás)
Myra: (09-11-2005 @ 02:20 pm)
Biztosan nagyon szép napokat töltöttetek együtt, csodálatos lehetett. Ennek utórezgése - gondolom én - ez a vers, ami oly sok mindent kifejez. Szép.
Julianna: (09-11-2005 @ 02:30 pm)
Ágika! Mindketten olyan szép szerelmes verset írtatok, öröm volt olvasni. Ez a vers szomorkás. Ne vesszenek el a szép érzelmes reményteli szavak! Szeretettel: Edit
Anna1955: (09-11-2005 @ 05:31 pm)
Ágika, nagyon szép ez a vers. Az idő hamar eltelik és újra itt lesz...:)))
LEKA: (09-11-2005 @ 12:31 pm)
Kedves Ágnes!
Nagyon szép emlékezés. A boldog percek megmaradnak mindkettőtökben. A keret versszak pedig reményt sugároz. Bizonyára folytatása lesz ennek a szép kapcsolatnak. Szeretettel: Éva
szkallas: (09-11-2005 @ 12:40 pm)
Oh Sorsom!.. szabad e kerdeznem Teged!... miert jatszol ketszinu jatekot velem?... egyik kezeddel bo oromot adtal - masikkal fukarul visszavetted azt!
csizi: (09-12-2005 @ 10:20 am)
Nagyon szép, újra lesz !
mango: (09-12-2005 @ 10:44 am)
...Ágikám, újra itt lesz neked...."Most bút fogan a szív, de türelmet tanul..." - írtam egykor az Őszi fohász című versemben....Most ezt tanácsolom neked is...Szeretettel: mango
