:
|
|
|
A női lélek, a vágyunk, a szerelem.....mit a vihar....
Nézem a dühöngő vihart. Széllel birkóznak az ágak... villámok cikáznak az égen.. Ne hidd, hogy vége a világnak!
Síró felhőknek könnyei mossák az ablaküveget. A mérges égbolt,döbörög. Haragja miből született?
Megtépi fáknak lombjait, Megkorbácsolja a szelet. Dühe ha fárad, megenyhül, és boldogan feléd integet.
Zokogása lassan csillapul. Pityereg néha egy kicsit. A felhők ismét útra kelnek, magukkal viszik kincseik.
Végül teljesen elapad a támadó csepp hadsereg. Nap ragyok a kéklő égen, és árad, árad a meleg. |
(87 szó a szövegben) (683 olvasás)
Lev: (02-26-2005 @ 06:10 pm)
sírtam de most nevetek:))) na nem a versen, csak a végére beleéltem magam... bár nem vagyok nő, de értelek... jól leírtad! Lev:)
szkallas: (02-26-2005 @ 06:26 pm)
Szerelmi vihar! orkan! sodrasa szavaidnak magukkal ragadnak engem is!.. ugy erzem!
Halogen: (02-26-2005 @ 08:50 pm)
Még jó, hogy néha kisüt a nap, és egy kis melegséget ad... De ha nem lenne vihar, nem lenne enyhülés.