:
A délutáni ragyogó napsütés mely sétára késztetett, életre keltette a lelkem, könnyüvé tette léptemet.
Csodáltam a fű zöldjét, bárányfelhős kék eget. A szellő fülembe súgta, Szeret!Szép lesz életed.
S én biztam benne, ki tudja miért hittem neki, hallgattam szavára. Ő reám nevetett , azután elfutott, de szivet rajzolt lelkem ajtajára. | |
(41 szó a szövegben) (702 olvasás)
szkallas: (03-03-2005 @ 05:36 pm)
Nagy bolond lehet - aki Toled elfut!
Lev: (03-03-2005 @ 05:57 pm)
jaj, ez most annyira "édes"-re sikerült, tetszett nagyon:) "de szivet rajzolt lelkem ajtajára"... Lev:)
agnes: (03-03-2005 @ 06:00 pm)
Szkallas! Te a helyében nem tennél ilyet, ugye?
szkallas: (03-03-2005 @ 06:21 pm)
aaaa -a Vilagert se!
_zizike_: (03-03-2005 @ 10:10 pm)
hát ez valami tündéri! :))