:
Mint zsugori a pénzét
számolom a napokat.
Egyre reménytelenebbül
várom, a holnapokat.
A ma a bizonyosság,
mely bánat még nekem.
Talán majd a holnap
megváltja életem.
A holnapok reménye
mindig megmarad.
Bizakodva ébredsz,
s megint a mába vagy.
(26 szó a szövegben) (743 olvasás)
Vigi: (07-31-2004 @ 06:02 pm)
Ismerős érzések agnes. Néhanapján azt szeretném, hogy bárcsak álom lenne, ami a valóság, felébredek és egy jót nevetek rajta. Elgondolkodtató és nagyon szép a versed. Szeretettel: Vigi
samway: (07-31-2004 @ 09:26 pm)
nekem is ismerősek ezek az érzések,,
Heki: (08-09-2004 @ 07:50 pm)
Szerintem szeretni fogsz! Tanulj már meg fogalmazni! Milyen már az, hogy "megint a mába vagy". Eddig jó volt a vers, de ezzel az egy sorral úgy elrontottad, hogy egy fabatkát sem ér! Üres, gyerekes fecsegésnek tűnik immár a kiforrott érzés, gondolat! Tanulj meg írni, küldj normális verseket nekem, mert ezt olvasva sírok minden költőtársam helyett! Gondolj csak Csokonaira, Józsefre, Nagy Lászlóra! Mindegyik itt sír benn szívemben! (heki86@chello.hu)
agnes: (08-11-2004 @ 10:44 pm)
"Kedves" Heki!
A verseket nem neked írom, ha hiszed ha nem. Te
meg tanulj egy kis jómodort, mert durva lelkednél, csak a beképzeltséged nagyobb!
