:
a tűzhányóból kitörő láva folyam,
felperzsel mindent, ami utjába van.
Ha vágyam becézed,
és érzem csókjaid,
kigyúl a testem
megolvasztva már is,
puha lesz a gránit is.
A vágyat ha érzem
elemészti testem.
Hatólj a falán át, s
repülni fog lelkem.
Oly nagy szerelmem!
Ha elcsitult a vágyunk,
csendes már az ágyunk,
boldogságtól ragyogva,
magadhoz ölelsz lágyan,
már újra éled a vágyam!
Az égő láva oly sokáig hömpölyög.
Nem oltja az sem ha esik, vagy dörög.
samway: (08-07-2004 @ 03:05 pm)
nagyon perzselő,,huha,,idáig érzik a lángja,,,
Heki: (08-09-2004 @ 07:45 pm)
Azt hiszem jól teszem, hogy visszafelé megyek. A legelső versed semmit nem ért, ez már legalább ér is valamit. A rímek jobbak, a kifejezésmód ahhoz képest fantasztikus, s ráadásul eszébe jut az embernek hogy milyen lehet az a nő, aki ily szenvedélyesen ír, alkot. Vajon így találom a továbbiakban is? Ismétlem: heki86@chello.hu ha kérdésed lenne.