:
Talán aznap, mikor
kitört a vihar,
indultál felém.
Még engem biztattál,..
álmodni merjek!
Szavaid igéretével
mosolyom követelted.
Nem nagy szavakkal,
de csillogó reménnyel,
félénk félmosolyom
találkozott tiéddel.
Mikor egymásra találtak
ragyogott a nap, és
mint szomjas vándor,
ittunk fénylő sugarakat. | |
(29 szó a szövegben) (669 olvasás)
szkallas: (05-08-2005 @ 02:28 pm)
Talaan - a kinti vihar, talaan egy belsoo erzelmi vihar kesztette, hogy kovetelje derult mosolyod!?,, s amioota Te is batrabban mosolyogsz raa.. feenybe ragyog a vilaag... ez mostani boldog, egeszmosolyod hataasa!
Secret_writer: (05-08-2005 @ 02:46 pm)
Mesei-mennyei!Nagyon gyönyörű!Pusszancs!:)))))))))))))))
_zizike_: (05-08-2005 @ 04:35 pm)
:) "...mint szomjas vándor, ittunk fénylő sugarakat. " - ezt megjegyzem! :)
agnes: (05-08-2005 @ 08:31 pm)
Mindenkinek köszönöm! Szeretettel agnes
Anna1955: (05-08-2005 @ 08:51 am)
Igen milyen igaz. Van amikor elég egy pillanat. :)))
Netelka: (05-08-2005 @ 08:57 am)
Gyönyörű!
