Cím: Szerető....a fény Szerző: agnes - Szemendei Ágnes (04-30-2005 @ 03:54 am)
:
Lassan ereszkedik az Alkony. Féljek? Gondolja megijeszt!? Nem félek Tőled fényvadász! A Te szerelmed fekete gyász, érzésed egyre bizonygatod, s reméled a szerelmem kapod. De ölelésed, lelkem bánata, sötéten fájdalom, nincs szava. Érkezésed szürkület vitéze, rövid, mint egy gyertyavége. Ellobbansz, messzire szállva, s rábízol a fekete éjszakára. Az éj, legalább őrzi álmom, bársonyával betakarva , félt és ha dereng a hajnal végre, elmenekül, de kiküld a fényre. Ő cirógat, ajkam csókolgatja, .....nevessek rá a kelő napra. Félnapot van velem, s fogja a kezem, szinte süt szeme. Szellő sóhaján küld üzenetet. Csak körbe rohanom a földet! Holnap megint veled leszek, sugaraimmal forrón szeretlek! | |
(80 szó a szövegben) (675 olvasás)
Audrey: (04-30-2005 @ 01:15 pm) Érzem ezt a meleg, szerető fényt. Nagyon szépen megírtad, Ágnes! :-)))
Secret_writer: (04-30-2005 @ 01:31 pm) Nagyon mesei,mennyei,gyönyörű! :)))))))
szkallas: (04-30-2005 @ 02:07 pm) Versed meseszeep!.. csodaas!.. aki olvassa erzi vagyadat nappalok fenylo lovagja utaan!.. de bennem (talan ostobaan?) felotlik a kerdo gondolat - kinek erzheti magaat a "lovag".. a szurke alkonyat fekete gyaaszteli fenyvadaaszanak, vagy Teged imaado napfenylovagnak, ki fogta kezed, megreszegult csokodtol, korulutazta laatasodert a fel vilagot... mondd, kinek gondolod oot!?... lelkemben reemit e gondolat, raault, eej feketejekent ...
_zizike_: (04-30-2005 @ 04:00 pm) Szokatlan ez a sok sötét szín és boru a versedben... s ezt bennem nem billenti vissza a vers végi pár érzésteli sor sem... jajaj! majd csak elfogy már az az út Ágika, ne légy már ilyen borongós! :))
agnes: (04-30-2005 @ 06:31 pm) A sötét előtted volt, a fény Te vagy! Életem felén már biztosan túl vagyok,...Veled csak fél életet - nékem ez az egész - maradhatok! Érted...érted?
|