Cím: Félelem.....
Szerző: agnes - Szemendei Ágnes
(09-14-2005 @ 07:58 am)
:
|
Az éjszaka csendesen meghúzódott a a kórtemekben és a folyosón.
A nővérke halkan körbe járta az osztályt. A kétágyas,kórteremben
csak egy fiatal nő feküdt. Már majdnem becsukta Katalin az ajtót,
mikor meghallotta a szipogást.
Leült a beteg mellé, és megkérdezte?
- Fájdalmai vannak? A nő rázta a fejét, ..és közben zokogni kezdett.
- Ilyen nagy a baj? A válasz most bólintás volt.
Katalin sejtette, hogy betege a műtét miatt van kiborulva. Megsi-
mogatta az arcát, és várt.....
- Tegeződhetünk? Kérdezte a beteg.
- Hát , persze!- mosolygott az ápolónő. - Miért keseredtél el igy?
A férjem biztosan el fog hagyni....de én abba belehalok! Tudod....
a mütét miatt nem lehet gyerekem. és ő szeretne ...
- De van egy kisfiatok!- láttam mikor jöttek hozzád!
- Nagyon szeretem a fiam, ...de Ő a férjem első házasságából született.
Az anyukája meghalt.....Én a második felesége vagyok.
- De ez nem ok a sirásra!-válaszolta Katalin.
- De igen. A férjem is, és én is nagycsaládban nőttünk fel, legalább
három közös gyereket terveztünk....
nem is vagyok teljes értékü ember.....nem is vagyok teljes értékü nő,.....
én nem is vagyok igazi már..... s újra zokogni kezdett.
Katalinnak eszébe jutott, hogy ő min ment keresztül, a
műtéte után. Két gyönyörü gyerekük volt, és neki azt mondták,........
elhagylak, mert az a másik, még tud nekem gyereket szülni....
Most mesélek Neked, de csak Neked.....!
A betege csodálkozva nézett a könnyein keresztül.
- Szóval..figyelj csak...volt egyszer egy férfi, akinek megműtötték a feleségét.
Este mikor indultak haza a klinikáról, megállitotta a nővérkét.
- Beszélhetnék Önnel? Lenne rám ideje? A feleségemről lenne szó.
- Szivesen meghallgatom!- válaszolta az ápolónő.
- Látom, érzem a szorongását, félelmét a feleségemnek, de nem vagyok a szavak mestere.
Nem tudom, hogy értessem meg vele, nincs mitől félnie.
Már próbáltam, de félreértett, és azt kérte, csak otthon mondjam el, amit szeretnék mondani.
De látom, egyre rosszabb a helyzet, már alig alig mosolyog,
és mindig könnyes a szeme. A fiam....imádja, anyjaként szereti,...
Féltem Őt, szeretem!
Beszélne vele? Megtenné?
- Mindent megpróbálok!- igérte a nővér.
- Na, hogy tetszett az igaz mesém?- kérdezte.
- Köszönöm neked!- súgta a beteg, és hatalmas puszit adott,a nővérke arcára.
Szemében pedig ott ragyogott, a jövő igérete, újra megtalált boldogsága. |
(365 szó a szövegben) (737 olvasás) 
szkallas: (09-14-2005 @ 01:33 pm) Felelem... ----------- olvasom a cimet s mivel a szerzo jol ismert altalam, minden irasa erdekel, olvasni szeretem, most is idekatintottam. ---------------
Ismeretem, ujabb bizonysagot nyert ; O - ha felolti a "Noveri Feher Kopenyt" alatta szive mindig segito, gondoskodoan dobog, ahogy igazi emberi es noveri hivtasatudat koveteli!.... (sajnos) nem minden novernel tapasztalhato ugyanez!
agnes: (09-14-2005 @ 04:18 pm) Köszönöm Angyali Anna! A nővérnek olyannak kellene lenni mint egy angyal,...aki ágytól ágyig "röpköd".......igyekszem,..csak szárnyak nélkül nehezebb....néha nagyon nehéz megtalálni a helyes, vigasztaló szavakat,......de van, hogy egy mosoly is elég...
agnes: (09-14-2005 @ 04:31 pm) Drága Szkallas! ......s azt hogy vagy nekem,....köszönöm.......
hori: (09-14-2005 @ 08:45 am) Hát igen, a beteg vagy műtött ember, lehet az ffi. vagy nő, bizony érzékenyebben tekint a világra. Ebben a történetben meg pláne. Adott esetben egy képzett és jólelkű nővér átsegítheti az embert. Meg kell köszönnünk neki(k)! Üdv.: hori
agnes: (09-14-2005 @ 09:03 am) .........szeretek nővér lenni....Köszönöm, hogy olvastál!
Netelka: (09-14-2005 @ 09:28 am) Bár minden nővérke ilyen lenne... De sajnos, azt látom, hogy többnyire belefásulnak a munkájukba, az anyagi helyzetükbe, abba, hogy kevesen vannak, beteg meg rengeteg. Pedig a betegeknek tényleg a nővérkék tudnák picit feledhetővé tenni, hogy hol is vannak. Szép, megható történet.
agnes: (09-14-2005 @ 09:32 am) Köszönöm Neti! Azt is, hogy olvastad!
Anna1955: (09-14-2005 @ 10:59 am) Elszorult torokkal olvastalak....Az élet nehéz... Nővérnek lenni csodálatos lehet, téged biztos nagyon szeretnek a betegek...:))))
borian: (09-15-2005 @ 07:58 am) Kedves Ágnes! Nagyon kegyetlen ember, aki emiatt a szeretett embert el tudja hagyni. Én megkövezném.
agnes: (09-15-2005 @ 10:23 am) Pedig hidd el van...! De megkövezni nem érdemes, mert a lelke vizköves, és egyszer talán megérti,...ha a lelkét nem táplálja semmi.....a lélek is tud szomjan halni .....Köszönöm Borian hogy itt jártál!
|
