:
Neveztek már angyalnak.
Nem szépségem hatása.
Lelkem ragyogó fénye,
szerelem varázsa. Mi
most csak bánatom tüze,
jajongó fájdalom. Oly jó,
hogy átölel a csönd, hagyom.
Vigaszom most merre jár?
Fogva tartja a Halál !
Reméli kell mit árul,
síri szobája, szürkeség,
reménytelen veszteség,
fekete husszú álom,
magány a másvilágon!
Nem kell semmid, Tünj el!
Megosztom, félelmem,
az ölelő csönddel.
Lassan nyilnak a kapuk,
útjára indul a bánat.
Gyöngypatak folyik arcomon,
utat keres az óceánnak.
Vitorláshajó ringó bánatom.
Viharra várok, fújj szél, fújj nagyon!
(60 szó a szövegben) (736 olvasás)
LunaPiena: (11-15-2004 @ 01:24 pm)
Szép és szomorú. De nemcsak a csönddel osztod meg a bánatod, itt vagyunk mi is, akik olvasunk. Ilyen időhöz ilyen vers illik.
veva: (11-15-2004 @ 01:26 pm)
Lehet, hogy a bánat ilyen csöndes, de a versed nagyon mélyről szól. :(
csillamocsai: (11-15-2004 @ 01:35 pm)
Meghatóan szomorú.Együtt éreztem veled.
ukume: (11-15-2004 @ 01:46 pm)
Annyira szép verseket írsz mostanában!!!
Lev: (11-15-2004 @ 07:20 pm)
felmondanám majd jövő héten Daninál, ha megengeded... nagyon jóóóóóóó! Lev:):(:)
csizi: (11-15-2004 @ 07:24 pm)
Csak gratulálok a gyönyörű versedhez, függetlenül attól, hogy mennyi benne az önéletrajz. Tényleg az.
agnes: (11-15-2004 @ 10:32 pm)
Köszönöm a vigasztalást, jó hogy számithatok rátok.
Lev! Mondd! Köszönöm neked. Dani adhatna egy időpontot nekem is.
Fata_Morgana: (11-16-2004 @ 06:37 pm)
Nekem is nagyon tetszik, mint vers.