Szívemben a bánat,
üldöznek a rémek!
Menekülni kellene..
győzni fog a végzet!

Csak addig futottam,
míg birta a lábam.
Ismerőst kerültem,
ne legyen, ne lássam!

Messze, ismeretlen
helyre vágytam, s hittem
hogy idegenek között,
megnyugszik a lelkem.

Távol a világtól,
talán egy nagy tavon,
ringatózó hajón
gyógyul a fájdalom?

Vagy tenger nyeli el,
én könnyes bánatom,
és sóból épül majd
világítótorony!

Vihar megtalálja,
villám elégeti.
Rémeknek hamvait,
a szél, messze viszi.