[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 61
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 61


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Menj Apám! Elengedlek.....
Szerző: agnes - Szemendei Ágnes
(01-28-2005 @ 12:25 am)

:

Mikor apa meghalt, úgy éreztem ez nem lehet igaz!!
Az Élet kegyetlen...

A testét eltemették ,de a lelke itt maradt.
Nem tudtam elengedi Őt.

Hangokat hallottam...ahogy nyílik az ajtó...
zörren a kulcs zárban....kopogás az ajtón...
motozás a másik szobában.

Ez igy ment egy hétig. Akkor egy este
kimentem a temetőbe. Február volt , hideg,
erősen szürkült, és mire a temetőbe értem
már teljesen besötétedett.
Nem láttam senkit , csak a szél kerülgetett kitartóan,
de most nem féltem, ott volt velem az apám.

Megálltam a sírnál, és azt suttogtam:
- Menj apa. Elengedlek...csak integess nekem... apa...

A koszorúkon lévő szalagokat lassan
fújni kezdre a szél, és szinte egyszerre
lebegtek felém. Lassan csorogni kezdett
a könnyem, és éreztem most köszöntünk
el egymástól mindörökre, de az emléke
örökre a szivemben marad.

Azóta lassan évek teltek el, és én azóta nem hallom
a hangokat, de ma is úgy érzem, mikor elengedtem,
integetett, az én drága jó Apám.




(155 szó a szövegben)    (703 olvasás)   Nyomtatható változat


szkallas: (01-28-2005 @ 02:36 pm)
A korabban szeretett szulo-gyermek viszony orokre lelkedben marad s Te mindig gyermek maradsz!..lehetsz akar szaz eves!.... azt hiszed el tudod engedni"..tevedsz!.... mindig ott van - Veled!... es Szeret!

LunaPiena: (01-28-2005 @ 07:21 am)
Könnyeket csaltál a szemembe.... bár tudom, nagyon nehéz elengedni azt, akit szeretünk.

Netelka: (01-28-2005 @ 10:22 am)
Jaj, Ágnes, beleborzongtam az írásodba ... Biztos vagyok benne, hogy elbúcsúzott, mert hagytad elmenni. Így is kell. Most onnan szeret téged.

veva: (01-28-2005 @ 11:24 am)
Ez az elengedés, bizony nagyon nehéz dolog. S amikor már elengedted, akkor is vissza-visszatér az érzés, a fájdalom. -------- Az viszont biztos, hogyha akit elengedtünk, annak a szerete azért a miénk, s tovább is szerethetjük ugyanúgy.

Myra: (01-28-2005 @ 11:28 am)
Én 2 hónapja temettem el az apámat... Örülök, hogy neked már sikerült őt elengedni. Emléke úgyis benned él, míg szíved dobban.

  

[ Vissza: agnes - Szemendei Ágnes | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.41 Seconds