Arra gondoltam mi lenne velem,
ha nem láthatnálak sosem szivem.
Ha szó nélkül búcsút mondanál,
rosszabb lenne, mint maga a halál.

Nem hallhatnám hangodnak zenéjét.
Nem érezném kezed érintését.
Nem ragyogna rám csillogó szemed.
Nem csókolna szád mikor remegek.

Nem túrhatna ujjam a hajadba.
Nem figyelhetnék súgott szavakra.
Nem hivhatnád elő forró vágyam.
Nem élnék, csak boldogtalanságban.

Most látom rándulását a vágynak.
Most a sóhajok, csak felém szállnak.
Most suttogod szeretsz, boldog vagyok.
Most súgom szeretlek, a Tied vagyok.