:
Az Éjszaka, mint
szerető Kedves,
csókkal boritja ajkam,
van rajta hatalmam, mint
szerelmének rajtam.
Csókjára ébredek.
Már a búcsuzásnál
a jöttére várok, s
minden kitalálok
azért, hogy maradjon.
Elrejtem kedvenc
csillagát, és csendes
sötétbe rejtem a
hálószobámat.
De hiába. Lassan
leplét felemelve,
távozni szeretne.
Szememből a könnyek
harmatként esnek,
Napnak melegétől,
már párává lesznek.
Mire jön az éjjel,
ezer csillag fénnyel
mutatják az utat,
hogy szerető Kedvesem,
csókkal boritsa ajkamat.
Paulus: (01-10-2005 @ 11:21 am)
Ha jól értem (de lehet, hogy nem) itt az éjszaka megkettőződött. Egyrészt maga a szerető, másrészt a Szeretőnek mutatja az utat, miután kiszállt az ágyadból. Csoda hogy nem féltékenyek egymásra. Nem elég ám egy versnek csak szépnek lenni, értelme is kell hogy legyen!
agnes: (01-12-2005 @ 03:47 pm)
Az értelmét jól láttad. Köszönöm a véleményed, és azt is, hogy olvastál engem.
szkallas: (02-07-2005 @ 07:19 pm)
Kedves Paulus! E versben szep sorokat es, hogy VERS ez!... felefedezni csak az tudja - aki maga is eerez!