:
Már a hangod zavarba ejtett,
s én, vágytam a szerelmed.
Mikor átöleltél,
lelassult az óra,..
...megállt az idő
az első édes csókra.
A vágyunk ölelkezett, s
mert nagy volt a csönd,
...ajkunkról a sóhaj,
szépen ráköszönt.
Fogadta, mint a kincset,..
boldogságunk benne fénylett.
A csönd egyre csodálkozott,
nem beszélek, de mit hallok?
Tőled azt, hogy úgy szeretlek!
Majd a választ,..szeretlek Téged!
Boldoggá lett, táncba kezdett.
Hangját lelkébe zárva,
szerelemről énekelt magába.
S mi a sötét ég bársonyába
ölelkeztünk,.... fény ruhába.
Szemed .....őrizte testem,
kezed símogatott, remegtem.
Féltőn öleltél magadhoz,
így utaztunk el a naphoz...
De vissza kellett jönnünk,
hogy indulhasson az óra.
Az idő is szállni kezdett,
de még suttogott fülembe,
Jó volt veled szeretni, most
boldogság van a szívembe.
(90 szó a szövegben) (722 olvasás)
agnes: (01-16-2005 @ 06:44 pm)
Aki kiváncsi hamar megöregszik...... Szerinted?
Charmed: (01-16-2005 @ 08:20 pm)
Szerelemből születnek a legszebb versek, és a tied gyönyörű!!!
szkallas: (01-16-2005 @ 12:35 pm)
Ezt olvasva, sokakban felotolhet!..." Mondd agnes?.. nem vagy Te, valoban...szerelmes? "
Myra: (01-17-2005 @ 08:30 pm)
Szép :) Tartózkodó, de mégis oly erőteljes.