Azt tudjuk, hogy minden évben van egy nap.......

A Nő belenézett a tükörbe, és kétkedve ingatta a fejét, miközben a boldogság dübörgött a lelkében. Egy határtalan végtelen szerelem, amely betöltötte, élete minden pillanatát....
Ott zakatolt az agyában,..szeret...szeret...az nem lehet...engem.
Mikor megnézte a postáját, elszállt minden kétkedése. Tudta ez az igazi szerelem az életében....legsziveseben világgá kiabálta volna szerelmét....
Az első amit kapott egy gyönyörű vers volt, amely ringatta, ölelte, simogatta, becézte, és a sorok között ott  bujkált..rohant felé,..leselkedett,..tombolt,..suttogott,..kiabált,..mosolygott,...
a férfi egész lénye, a vágyával és szerelmével...
A képeslap azután befejezte a levél hatását,.....csak ült...ült...
nézte a lapot......
a tengeren elolvadó napnak fényét, és az alatta haladó szöveget......két boldog könnnycsepp gördülve le az arcán
Mennyi idő telt el, 5 perc...l5 perc...kit érdekelt, mikor lelkében a szerelem énekelt....

Csodát kaptam, az éteren át,
a Napnak tengeren fénylő sugarát.
Benne ragyogott szerelmünk, a
vágya, születésnapi virága.
S én könnyes szemmel,
ámulva csodáltam fényét,
Köszönöm a Sorsnak szerelmét,
boldogan olvastam üzenetét.

Ilyen lehetett az a Csodalatos nap - amelyen Te szulettel!

/De csak azért, mert a Te napod felettem ragyoghatott./