:
A szél végig rohan a körúti fák alatt,
pajkos gyermekként, cibálja az ágakat.
Most megpillant egy dülöngélő részeget.
-Menjek, ne menjek, szeretheti a szelet?
Mért ne szeretné? Sőt most szinte várja!
Ugyis bódult szegény, alig viszi lába.
Felül a nyakába, s borzolgatja haját.
Ő valamit hümmög, nem érteni szavát.
De már nem érdekli. Igy búcsúzik tőle,
-Bocsánat! A sapkád leesett a földre.
Nevet és viháncol, táncot jár a fákon.
Mire megszólalnál, túl van héthatáron
(64 szó a szövegben) (739 olvasás)
szkallas: (03-02-2005 @ 08:40 pm)
Hahh!.. ismet egy kedves, jatekos szellel pajtaskodo, szeles ropirat!.. Joban vagy Te a szellel es kisoccsevel a - szellovel?
Lev: (03-02-2005 @ 10:29 pm)
üditö, ahogy játszol a versekben... ne hagyd abba jó!? Lev:)
_zizike_: (03-02-2005 @ 11:13 pm)
Aranyos kis versike:) E könnyed verseket mikor írod, fogadjunk, hogy repdes a lelked... s csak úgy szállnak kifele belőle a ritmusok,a papírra :))) --- Az ölelést éreztem... a méhecskék zümmögéséről:)) (bocs,hogy nem oda írtam:)
ukume: (03-03-2005 @ 08:20 am)
Én biztos vagyok benne, hogy jóban vagy a széllel:) és szellőkezed mindenhova elér...
momo: (03-03-2005 @ 12:07 pm)
A versed számomra eleven kép, oly tökéletes, látom!!
csillamocsai: (03-04-2005 @ 12:06 am)
Meglepően jó.Csakis dicsérni tudom s evvel csatlakozom a többiekhez.
Szeretettel:Csilla
