Volt egyszer egy fiú, és volt egy egy lány. Találkoztak kétszer is, és telefonon is beszéltek vagy háromszor. A fiú szerette volna ha kapcsolat alakul ki közöttük. A lányt már az első alkalommal sem érintette meg a pillanat varázsa. Ugy gondolta benne van a hiba, és adott még egy esélyt kettőjüknek. Mikor a fiú megfogta a kezét nem született meg az érintés varázsa sem.
Ekkor irta meg a következő levelet.


Elmondom mit érzek

Hogyan mondjam el,
mi az amit érzek?
Nem az mit szeretnél,
nem csaplak be Téged.

Néhány telefon volt,
egy -két találkozás.
Nem született varázs,
nincs tűz, nincs parázs.

Igy ne őrizz bánatot,
Mert fáj tőle a lelkem.
Reám sem találtál, és
Elvesztettél engem.

A nő lelkében valami ki nem mondott űr keletkezett! Valami, ami hiányzott,... nagyon... nagyon.. hiányzott! A kölcsönös szerelem. A csoda, amitől... szép lesz a világ, mert van valaki akihez tartozik, s aki hozzá tartozik.
A csodát akarta...


Elmondom mit érzek ll.

Bocsánat, de még őrzöm az álmot, hogy
egyszer, igaz, hűséges társra találok.
Kiért nem parázs, de tűz lobog bennem.
Ki a szerelmével boldoggá tesz engem,
kinek érintésétől lángra gyúl a testem,
ki lelkem lelkéhez emelve, ezt suttogja:

csak Te kellesz nekem, mert SZERETLEK!

És lássatok csodát! Megszületett! Azóta csak arrol mesél,mellé ül a szél, és csak azt kérdezi ,...Miért szereted? Miért.....és ő csak mesél mesél, mindent odaadna ezért a szerelemért...

Az Éjszaka, mint
szerető Kedvesem,
csókkal boritja ajkam,
van rajta hatalmam, mint
szerelmének rajtam.
Csókjára ébredek.
Már a búcsuzásnál
a jöttére várok, s
minden kitalálok
azért, hogy maradjon.
Elrejtem kedvenc
csillagát, és csendes
sötétbe rejtem a
hálószobámat.
De hiába. Lassan
leplét felemelve,
távozni szeretne.
Szememből a könnyek
harmatként esnek,
Napnak melegétől,
már párává lesznek.
Mire jön az éjjel,
ezer csillag fénnyel
mutatják az utat,
hogy szerető Kedvesem,
csókkal boritsa ajkamat