:
Barnán búcsúzik az ősz,
helyet adva a télnek.
A fodros fehér felhők,
már egymásba érnek.
Pufók alakjukat,
oly nehezen viselik.
Hulló pelyheiktől,
lesz karcsúan szelid.
Fehéren ragyog a táj,
talpad alatt szél dudál,
pelyhekben esik a hó,
így dolgozik Holle anyó.
Fagy apóka sem tétlen,
jegeskedik sötét éjben.
Lépted alatt hó ropog,
víz cseppje megfagyott.
Téli szellő fürge táncát,
még a hópihék is járják.
Éjjel ropják ők a polkát,
áttáncolják az éjszakát.
Fáradtan elpihennek, s
a csendben menetelnek.
Majd leülnek fűre, fára,
takaróként a világra.
(63 szó a szövegben) (688 olvasás)
szkallas: (03-05-2005 @ 12:55 am)
Mint gyermek, aki mesenek latja a telet! szep mese, szep a havas tel igy leirasa, es szep, kedves ez a vers!
Asma: (03-06-2005 @ 01:15 am)
Telet tavasz követ, hóruháját elhajítja, lelkes élet gazdagítja.
Myra: (03-06-2005 @ 01:24 am)
Kedves Ágnes, dallama és tartalma miatt is nagyon tetszett :))
csillamocsai: (03-06-2005 @ 02:28 pm)
A hideg télből szívet melengető verset formáltál.
Szeretettel:Csilla
