:
Mint egy szál virág,
oly magányosan
élek én e földön, s
temetem önmagam.
Ha egy virág bimbó
kipattanni készül,
azt hiszi, a világ
szírmaitól szépül.
Azután megérti,
nagyot tévedett.
Kinyiló szirmaiban, a
hervadással érkezett.
Még napfény becézi,
és szellő símogatja.
De vizet nem kapott,
halálként hervasztja.
Az éltető esőben
ujra, szárba szökken.
Azt hiszi túlélte, s
hisz a felhőkönnyben.
Megcsalta a hite!
Becsapta a fehő!
Érzi, hogy a szárán
új levél, már nem nő.
Fejét hát lehajtja,
szirmai hullanak,
levele elszárad,
élte is megszakad.
(57 szó a szövegben) (704 olvasás)
agnes: (03-11-2005 @ 07:57 pm)
Már rég nem ezt érzem, mert a szerelem ragyog a szívemen. De ez is én voltam valamikor....
Lev: (03-11-2005 @ 08:12 pm)
már épp megijedtem, mikor a lábjegyzeted megleltem.. huh... ne ilyesztgess:) Lev:) (a vers nagyon jó!)
szkallas: (03-11-2005 @ 08:12 pm)
Vagyamat ebreszti szomru, bus-gyonyoru versed olvasta nyoman - konyorogni Felhok Urahoz!.. hulasson elteto esot viragod ujraeledo szirmaira..
agnes: (03-11-2005 @ 08:20 pm)
Szkallas a Felhők Ura ugy érzem Te vagy!!! Jól érzem !
szkallas: (03-11-2005 @ 08:39 pm)
Haat!..most beszoritottal - total!..mindenesetre igy probalom kivagni magam! > az eso, ugyan uditoooo!..de nagyon nedves!..felek.. elaazik az "Uralkodoi Palastom"!.. d e viccet felreteeve.. valaszod uralkodova tette szivemben nevedet!
ukume: (03-11-2005 @ 09:16 pm)
én is megijedtem... de így még jobb:))
_zizike_: (03-11-2005 @ 11:36 pm)
:) szomorú-magányosan is gyönyörűeket alkottál! :)
