Szelek Hercegével lesz a nászom,
és én, Szellőhercegnő, imádom.
Megkérte kezem, legyek a párja.
Szerelmének, nincs már határa.

Tavaszi gyűrűje, fűzfák rügyecskéje,
míg ujjamra húzza, tűz ég  szemébe.

Nyáron átcseréli, gyermekláncfűt fonva,
közben arról mesél, milyen birodalma.

Ősszel a karikát... esőcseppek hozzák,
tó vizén mint gyűrű, a táncukat ropják.

Télen, hulló pelyhek huncutul nevetnek,
az ujjamra ülve, cseppenként szeretnek. 

Szelek Hercegével lesz a nászom,
felhőnk templomában már várom.
Megkérte kezem, legyek a párja,
s én igent mondok, kérő szavára.

Utóirat: Fogadalom

Én Szelek Hercege fogadom!
A vágyam csak Neked adom, feléd száll minden sóhajom.
Te vagy nappalom, és éjem, szerelmem csak Veled éljem!

Én Szellőhercegnő fogadom!
Megőrzöm forró vágyad, csak Veled osztom meg az ágyat.
Tied a vágyam Herceg, szeretlek! Míg élek, igérem követlek!