A szürkület már leselkedett az ablakon, de beszökni még nem tudott.
A nő az asztalnál ült, és egy versekötetet lapozgatott. Goethe Villikirály c versét kereste, mikor eszébe jutott a kislány.
A kislány, ali 12 évesen meg akart halni, mert ugy érezte vége az életének. Annyira gyerek volt, hogy nem is tudta mit tegyen ezért. Hisz szerette az életet, ami igenis mozgalmasan zajlott.
Jól tanult az iskolában, szépen szavalt, szépen énekelt, és ügyes tornász volt.
Egy nap nem sikerült az ugrás, mert nem pörgött ki rendesen a szaltója, és a félig a hátára esett. Nagyon megijedt, mert ugy érezte, elfogyott a levegő, és fuldoklott. Lassan megszünt a fulladás, és nem is fájt semmije. Teljesen megnyugodott, hisz nem lett semmi baj.
Pedig a baj az megmaradt. Az eséskor meghúzódott a gerinc, és elmozdultak a csigolyák. Nem kellett egy év, és az egyik csipője,
már szinte teljesen a hóna alatt volt, a másik oldalt pedig a háta kipuposodott. A gyerekek, és sajnos a felnőttek egy része is kegyetlen. Sokat csúfolták. Egyre inkább elzárkozott az emberek elől. Amikor egy alkalommal a tükörbe nézett, és meglátta magát, ugy döntött meg akar halni. Alig evett, és egyre csak fogyott. Egy nap édesanyja azt mondta:
-Kicsi lányom utazunk?
- Hová anyu?
-Szlovákiába! -Nem értette igazán. De arra gondolt biztosan őt szeretnék felviditani.
- Elviszlek egy csontkovácshoz Szelőcére! Pista bácsi segit neked meglátod! -Az anyukája ezt olyan hittel mondta, hogy ő is reménykedni kezdett.

A közeli nagyvárosban foglaltak szállodai szobát. Taxival mentek a közeli falucskába, a bácsihoz. A szobában, ahova bevezette őket, csak egy ágy volt, egy szék, és egy asztal. Az ágyra egy koszos pléd volt teritve, rajta egy még koszosabb kabát. A szobában áporodott,és büdös volt a levegő. A csontkovács kedvesen megkérdezte:
- Megnézhetném a hátadat?
A gyerek vonakodva vetkőzött, de nagyobb volt benne a remény, mint a félelem.
- Előre mondom,...nagyon fog fájni!...Csinálhatom?
-Igen.-hangzott egy elhaló válasz.
Pista bácsi megtámasztotta egyik kezét a mellkasán, és a másikkal elkezdte a csigolyákat igazgatni.....Szörnyü volt! Alig birta visszafogni a kiabálást...nagyon fájt,...mintha tüzes késsel
hasogatnák a hátát,...a csipőjét is helyre tették....ez olyan mint a lórugás.....gondolta, és csendben elájult.
A taxis ölben vitte ki a kocsiba, majd vitte fel a szállodai szobába.
Lefektették,és ő csak aludt,..aludt ...aludt. Néha néhány percre felébredt, ilyenkor ivott egy -két korty vizet, és aludt tovább.
Mikor teljesen éberré vált, ugy érezte ez nem ő. Érezte a változást, és ki is tudta, -ha óvatosan is- húzni magát.

Ahogy mult az idő, egyre nagyobb lett testében a változás, és nagyon hálás volt a szüleinek, hisz nehéz a szegény ember gyerekének .....de a szeretet gazdagsága mindent kárpótolt.

Mert vitték őt orvoshoz is, de azt mondta....néhány év mulva tolókocsiba kerül,...sosem lehet gyereke......s mikor ettől elsirta magát, még le is szidta, és hisztisnek nevezte.
De egy egyszerü paraszt bácsi, visszadta az életét. Maradt ugyan nyoma a rosszul sikerült ugrásnak, de ezt már el tudta viselni. Férjhez is ment, és gyerekei is lettek.....ma is boldogan él.

S mindez, egy Goethe kötet miatt jutott az eszembe......