:
A szél, végig rohan a körúti fák alatt, s
mint pajkos gyermek , cibálja az ágakat.
Most megpillant egy dülöngélő részeget.
-Menjek, ne menjek, szeretheti a szelet?
Mért ne szeretné? Sőt most szinte várja!
Ugyis bódult szegény, és alig viszi lába.
Felül a nyakába, borzolgatja a haját.
Az valamit hümmög, nem érteni szavát.
De már nem érdekli. Igy búcsúzik tőle,
-Bocsánat! A sapkád leesett a földre.
Nevet és viháncol, táncot jár a fákon.
Mire megszólalnál, túl van héthatáron.
| |
(70 szó a szövegben) (697 olvasás)
szkallas: (05-14-2005 @ 01:19 am)
remek! vidam!..kedves!
Anna1955: (05-14-2005 @ 02:35 pm)
:) :) Ez a huncut szél, és mennyi bosszúságot is okoz virgonckodásával. Tökéletesen adtad vissza a hangulatot, az érzést. Nagyon tetszik. :)))))
Nefelejccss: (05-14-2005 @ 09:31 am)
Jót mosolyogtam! Nagyon kellemes, aranyos, jópofa kis vers. Nefi
Secret_writer: (05-14-2005 @ 11:11 pm)
Kedves és szép!Nagyon jó!:))))))))))
szimbolum: (05-15-2005 @ 03:42 am)
Nagyon aranyos! :-)))
LEKA: (05-15-2005 @ 04:18 pm)
Játékos soraid elragadóak:)))
