Kicsi apró gyöngyszem
égő lelkednek kincsei.
A bánattól született,
fájdalom gyermekei.

Oly gyorsan nőnek,
már járni tanulnak,
félénken indulnak,
arcodon vonulnak.

Ha fény éri őket,mint
gyémánt ragyognak.
Arcod s a mély  között,
ők egy úton haladnak.

Mikor földet érnek,
elvesztik a fényük.
Megkóstolod őket,
mindig sós az ízük.

Ha letörlöd mindet,
újabbak születnek.
Mert a boldogságért 
ők, igy vezekelnek.