A szerelem, mint az alkony hirtelen, csendesen érkezett, elrabolva szívemet.
Édes szavakat sugdosott, lágyan átölelve ringatott, hangjával, mint hárfa húrja csábitott, ujra meg ujra.
Mosolyára kisüt a nap, szeme őrzi a sugarakat, gyújtja az izzó szerelmet, szeress, égeti a testemet.
Érintésedtől gyúlt a szikra. Ereimben vérem megvadulva dübörögve, robogva vágtat, csititsd testemben a vágyat!
Ölelj szorosan magadhoz, repits távoli tópartjára, vagy hófödte csúcsokhoz szállva, szívembe zárva.
Hullámzó égő szenvedéllyel, mikor találkoztunk a fénnyel, csillagok hada vett körbe, de elégtek, a vágy tüzébe.
Karod szorosan átölel, csókod ajkamon csitul el, Hajnal varázslatos fénye az alkonyt, álomba idézte.
Szürke bársonyával átkarolva, hallgattam kérlelő szavára, igy újra vitt az éjszakába |