Cím: Az Idő rabul ejtett, és zsarol...
Szerző: agnes - Szemendei Ágnes
(08-11-2005 @ 02:30 am)
:
Az éjszakának hangja elveszett.
Suttogása, ezer apró csillag
fényéből kovácsolt hárfa hangja,
mely engemet most ringatna el,
lassan az álom valosággá válna,
ha Idő és lelkem nem csatázna.
Az Idő rabul ejtett, és zsarol...
kastélyának csillogó fényét, a
Végtelenség repiti szerteszét.
Jaj, Idő..légy kegyes, szeress!
Fuss hát, rohanj előre, mert igy
Kedvesem, hamarabb jöhetne!
Fussak, rohanják, azt szeretnéd!?
Bezzeg, ha itt lesz, sírva kéred,
állj meg Idő, mert futni vétek!
Most én is, futnék rohannék hozzád,
mint mikor a szelek a felhőt hozzák,
mint üstökös fénye az éjszakában,
mint olvadt kő, tűzhányó forgatagában.
Furcsa szerzet az Idő, ...végtelen,
elhagy, megelőz, vagy csak jön velem.
S mikor azt hiszem számonkérhetem...
elillan a pillanat, s már nincs nekem.
Megy, bandukol, rohan, de a Tied,
amin áthalad, nem felejtheted. Ismeri
múltadat, elébed hozza a jövőd, a
legjobb ha az Idődet, félted és őrzöd.
(141 szó a szövegben) (688 olvasás) 
szkallas: (08-11-2005 @ 03:22 am) Az "Ido" - (mely Teged rabul ejtett!) millio arcu!..ezt versedben gyonyoruen irtad! s hogy mennyire igaz!?.. annak en vagyok igaz tanuja!
Anna1955: (08-11-2005 @ 11:35 am) Ágika versed nagyon szép és milyen igaz. Az idő a legszebb, legrosszabb, legrövidebb és leghosszabb dolog a világon. Mindig pont olyan, amilyennek NEM szeretnéd érezni.... :))))))
csizi: (08-12-2005 @ 10:58 pm) Nagyon tetszett ez az idő amíg olvastam.
... Jön velem. Tényleg .
|
