A szerelem, mint az alkony
hirtelen, csendben érkezett,
és karjába vette szívemet.

Édes szavakat sugdosott,
lágyan átölelve ringatott,
hangjával, mint hárfa húrja
csábitott el, ujra meg ujra.

Mosolyodra kisütött a Nap,
szemed őrizve a sugarakat,
feketén  bársony éjszakával
szenvedélyes vágy szavával.

Érintésedtől gyúlt a szikra.
Ereimben vérem megvadulva
dübörögve, robogva vágtat,
csititsd testemben a vágyat!

Ölelj szorosan magadhoz.
Repits el távoli tópartjára,
vagy hófödte csúcsokhoz
szállva, a szívedbe zárva.

Hullámzó égő szenvedéllyel,
mikor találkoztunk a fénnyel,
csillagoknak hada vett körbe,
de elégtek ők, a vágy tüzébe.

Karod szorosan átölel,
csókod ajkamon csitul el,
Hajnal varázslatos fénye
az alkonyt, álomba idézte.

Átkarolt selymes bársonya,
szerelmesen kérlelő szava,
életre kelt újra az éjszaka.