:
Mikor karjaid alatt csodáltam hatalmad,
úgy éreztem, mesédre várok....
Susogd el mikor születtél....
milyen volt neked, az első hideg tél...
hány évig győzőtt le a szél, mikor
erejét reád zúditotta,.és
dús koronád lecsupaszította.
De lombkoronád mesélni kezdett,
ma már tudom, milyen volt a kezdet,
mivé lettél,....hatalmasságod látom,
óriás méreted,..és korod csodálom.
Sok öles derekad akár a szikla,
a vihart is rendreutasitja,
kitárt karjaid alatt, sok
eltévedt vándor pihenni akart.
Láttad szerelmesek boldog ölelést,
összetartozásuk testedre vésték,
reád tetoválták,...szerelmesek,
vésett szivekbe irták, nevüket.
Égető napnak forróságától védve,
hűs árnyat adsz, vigyázva a fényre.
Esőtől is óvod, ki hozzád menekül,
Egyedül állsz, de nem vagy egyedül.
Emberek, emlékek, szerelmek,
hűsitő árnyaddal életre kelted...
Rád vésett monogramjuk testeddel
egyre nő, emlékük ne mossa el az idő.
Ötszáz éves hatalmad csodálom,..
Maradj mementónak ezen a tájon....
(106 szó a szövegben) (675 olvasás)
vp_rozika: (09-04-2005 @ 01:38 pm)
Szia Ágnes! Hűha, ha az az öreg fa megszólalna, ha mesélni kezdene... Többet érne, mint 100 történész tudományos kutatása. Nem csak háborúkról, de valódi emberi sorsokról regélhetne nekünk. Ábrándozva, Rozika
Emericus: (09-05-2005 @ 07:16 pm)
Versed lélekkel teli és kedves, mint mindig.
Anna1955: (09-05-2005 @ 12:04 pm)
Kedves Ágika, gyönyörű lett. Ez a fa ilyen volt és ilyen lesz remélem még több száz évig... Versed olvasása közben ott álltam Letenyén a hatalmas ágak alatt...a "malacka" ágat nézve....:)))))