:
Az éjszaka sötét árnyai
mint éhes farkasok az
álmaimra vágynak.
Hordákba verődve
Támadják álmaim falát,
de űvöltő kórusuk szavát
Hajnal visszafogja.
Derengő fényének
hatalma lecsillapitja őket,
igy védve a menekülőket.
Megőszülő fénye
a reggelbe érve,
utat enged a Napsugárnak,
az álmok szabaddá válnak.
Már tudom, érzem,
fényed őriz engem.
Lelkedből áradó szerelmed,
a Napnak sugarával érkezik.
Csillogó trónjára
engem ültetett.
Arcom két kezedbe fogtad,
amig szemedbe néztem, és
én csak azt éreztem,
ott élsz a szívemben.
(53 szó a szövegben) (716 olvasás)
LEKA: (07-14-2005 @ 08:13 pm)
Ágnes!
Ez nagyon szép lett:)))) Ha érzed is, hogy szeret ez nagyszerű. Kívánom, hogy boldogok legyetek!
Szeretettel: Éva
Anna1955: (07-14-2005 @ 09:02 pm)
Szeressétek egymást örökre... Ennyire.... Jó olvasni a gyönyörű szerelmes verseid.:)))))
szkallas: (07-14-2005 @ 11:55 pm)
en, aki Eszak latszolag zordon tajara telepultem, de szivem nem hidegedett!, vagyam utanad - ki e verset irtad - szivemet forrora hevitette!... csodaszep a versed! koszonom, en is ...hogy olvashattam
