szkallas: (08-01-2005 @ 07:31 pm)

A "hivogato, buvos igezet" Te vagy nekem.. ezt erzm, ha szemedbe nezek!

mango: (08-01-2005 @ 08:49 pm)

Nagyon kedves vers,Ágnes... :)

Anna1955: (08-01-2005 @ 09:27 pm)

Ágika, imádom a szerelmes verseidet.... :))))

Nefelejccss: (08-02-2005 @ 05:41 pm)

Drága Ágica! Már a vers címe is sokat sejtető, tartalma meg a tőled megszokott, gyönyörű kifejező módban megírt, remek szerelmi vallomás. Remélem, hamarosan nem emlék-jövő, hanem "jelen" lesz a versed címe. Szeretettel: Nefi

Emericus: (08-02-2005 @ 06:52 pm)

Hívogat bizony...Bölcs, letisztult gondolatok és bujkáló érzékiség csodás ötvözete ez a vers. Nagyon tetszett.

vp_rozika: (08-03-2005 @ 02:35 pm)

Kedves Ágnes! Nagyon általánosan, főleg elcsépelten hangzik, tetszik a versed... Mert ennél sokkal többet éreztem, amikor olvastam. Őszintén szólva, a címe késztetett rá, hogy bekukkantsak hozzád: "Emlék jövőt álmodom...." "emlék jövő"... különös, kifejező. "Eszünkbe jutnak a percek, melyekben reszketett a pillanat gyávasága, hiszen attól féltünk,..mi lesz velünk,.. ha látva a másik szemében nem lobban, nem lobban szerelem lángja,... igy itélve újra árvaságra." Érdekes megközelítése az emlékezésnek... Ilyen idilli környezetben, amit megörökítettél, nem a félelmeink, sokkal inkább a boldog egymásra találásunk az, amire emlékezünk. "Csöndet,.... mely az énekével ringatja némaság gyermekét, ....." Ismét a furcsa ellentmondás, olyan, mint amilyet már egy alkalommal felfedeztem versedben... Csönd, ami énekével ringat... Hm! Különös teremtményei vagytok ti lírikusok a földnek... Csodálattal, Porozi