Neveztek már angyalnak.
Nem szépségem hatása.
Lelkem ragyogó fénye,
szerelem varázsa. Mi
most csak bánatom tüze,
jajongó fájdalom. Oly jó,
hogy átölel a csönd, hagyom.

A megnyugvásom  merre jár?
Fogva tartja a Halál!
Reméli, kell, mit árul,
síri szobája, szürkeség,
reménytelen veszteség,
fekete, husszú álom,
magány a másvilágon!

Ne adj semmit,.. .vidd  el!
Megosztom félelmem
az ölelő csönddel.
Lassan nyílnak a kapuk,
útjára indul a bánat.
Gyöngypatak folyik arcomon,
utat keres az óceánnak.

Vitorláshajó ringó bánatom.
Viharra várok, fújj szél, fújj nagyon!