:
Elfogytak a szavak,
megszöktek a rímek,
lelkemben ezernyi gondolatok,
mit leirni, talán nem is tudok....
Ám a Hajnal bársonyos csókja
édes álmot hozott szememre.
ringató emlékeimmel voltam
álom és ébrenlét közelbe.
De hatalma legyűgözött, mert
Dallamot varázsolt a szavakba,
színessé tette az álmot, s én
a valóság csodájában járok.
Mint rekkenő hőségben a fuvallat,
hűsitő hullámként sóhaj érkezett..
felhőszőnyeget teritett elém az ég,
a Hold és a Nap velem nevetett.
A csillagok viháncolva sugdolóztak,
majd szporkázva körbe fogtak,
és felhőhintón elraboltak.....
tüzes szélparipákkal repítettek
át az óceánon,...s én csodálkozva
néztem, Te jöttél szemben éppen....
(73 szó a szövegben) (721 olvasás)
szkallas: (09-07-2005 @ 06:37 pm)
Igaz!.. Nalad voltam.. tul az Oceanon!... csodadat csodaltam!... s az alom nem volt alom! de el kellet jonnom Toled!... azota ismet,... alom, ... nemreg csodas valosagom!
Betti: (09-07-2005 @ 07:12 pm)
Kívánom, hogy szófogytán ne írj soha rosszabb verset!
Anna1955: (09-07-2005 @ 09:14 pm)
Ágika, nagyon szép. Remélem nem sokára ismét együtt lehettek, kívánom, hogy sikerüljön örökre...:))))
khama: (09-07-2005 @ 09:33 pm)
Meseszép vers Ágnes, a szavak mégsem fogytak el.
csizi: (09-08-2005 @ 08:22 am)
Felhőszőnyeget teritett eléd az ég
a Hold és a Nap veled nevetett.
mango: (09-08-2005 @ 11:29 am)
...nem fogytak azok el, Ágikám :)) Nagyon is megtaláltad őket... :)
