emlékszel?

Mikor vacsorázni mentünk egy szombat este.
Kamaszos hévvel, nevetve mondtad,
megfoghatom a kezed, ...az asztal alatt?

Mikor hozzád bújva hallgattam szived dobbanását.
Olyan volt, mint mikor félreverik a harangot,
azt jelezve tűz van,...de el nem olthatod....

Mikor édes szavakat suttogtál fülembe.
Megszületett testemben kérő szerelme
s szemednek iriszébe  vágyad ragyogott.

Mikor a kezem két kezedbe szoritottad.
S a tenyerembe csókoltad szerelmed,
éreztem nélküled teljesen elveszek.

Mikor reggel menni kellett az állomásra.
Egész úton végig,  fogtad a kezem,
most is érzem melegét,...emlékezem.

Én minden emlékünk sorra veszem.
hogy ujra éljem őket, csak arra várnak,
mikor csöndes hivogatón előttem állnak.

De én telhetetlen vagyok, ugye tudod?
Uj emléket, a holnapot akarom Veled élni,
nem emlékezetből, de érezve szeretni .