Elindultak a szavak, mint a költöző fecskeraj.
Mikor megérkeztek, csivitelni kezdtek......
fészket raktak a szivembe, és
szárnyalva szerettek.

A balkonról csodáltam, az átöltöző Napot,
levetette kabátját, mely aranyban ragyogott.
Naracsvörös ruhában táncolt a felhők fölött,
álmosan rám kacsintott, és aludni költözött.

Az érkező Szürkelet, már messziről nevetett,
reám teritette égi fátyolát, ugy szeretett.
Már benne bujdokolt a türelmetlen éjszaka,
csókot dobott még felém, és elindult haza.

Megérkezett az Éj, és palástjába rejtett.
Csillagokba csomagolta vágyó szerelmed,
puha bársonyával,...féltőn  kényeztetett,
édesen suttogott, s arra kért, ne feledd!

Ezüst Holdsátorból lépett ki a Hajnal,
bibor mosolya fogocskázott  szavakkal,
ezernyi pillanatba beleszőtte üzeneted,
...ajkamra csókolta forrón, Szerelmedet.

A pajkos reggel, szemhéjamra költözött,
cirogatva ébresztett, harmatba öltözött.
Ajtómnak előtt, már toporgott a nappal,
Tőled érkezett, égő szerelmes szavakkal.