:
Mint lelkemnek könnye
hullanak a pelyhek.
Szélben táncot járnak,
vállamon pihennek.
Ha szemembe néznek,
csak fájdalmat látnak.
Arcomnak melegétől,
könnycseppekké válnak.
Vidáman zuhannak
föld felé az égből.
Vinnék a bánatom
szinte seregestől.
Seregek vezére
a szivemet kéri,
igéri, bánatomat
messzire elüzi.
Felajálja jégszívét
szivemért cserébe.
Megdermed a lelkem,
talán mindörökre.
(34 szó a szövegben) (787 olvasás)
Móka: (11-26-2005 @ 05:26 am)
Oh Ágnes...azért nem ilyen szomorú a helyzet-remélem.Mosolyogj...nem áll ez jól neked....
Menyuska: (11-26-2005 @ 06:16 am)
Nem szyvesen olvasok fájdalomról, kivéve akkor ha a szerző nem maga élte át. Most valami azt súgja, hogy neked nagy a fájdalmad. Osztozom a bánatodban és a tartalma miatt nem tetszik a versed.
leonessa: (11-26-2005 @ 09:27 am)
Nagyon tetszett a versed, majdnem elsírtam magam rajta.
Anna1955: (11-26-2005 @ 10:35 pm)
kedves Ágika, ne ilyeszgess.... Ez nagyon szomorúra sikeredett.... Fel a fejjel...:))))))
agnes: (11-26-2005 @ 10:39 pm)
Talán..a legjobb lesz ha küldök egy mosolyt...!!!!
Emericus: (11-27-2005 @ 02:54 pm)
Népdalszerű, megható vers.
hori: (11-27-2005 @ 03:52 am)
Fel a fejjel! :)) Nevess! :))
agnes: (11-27-2005 @ 10:09 am)
Köszönöm Mindenkinek! Csak mosoly van arcomon! De ha ennyi barátja van az embernek, nem is tehet mást! Jó hogy vagytok! :)))))))))
csizi: (11-28-2005 @ 01:28 am)
Küldök egy mosolyt, szép a versed.
