Meglepett az éjszaka,
magába ölelt bársonya,
és mesélt ezer csodát,
felhőkön zuhanva át.

 Egy édes ölelést,
szerelem szavát,
eper ízű csókot,
ezernyi bókot.

Néma sóhajok hadáról,
szellő suttogott,
a Holdnak udvarából,
vágyad felém futott.
 
Felhőre ültetett csókod ezrei,
az égboltot csipkésre hímezi.
Különös mintája, néma vágy,
mesél a csönd, hallom szavát.

Az éjszaka sátora
féltőn magába zárt.
A távolságból, elém
várázsolta a csodát.