:
A Csend falán apró sóhajok
tőrnek utat maguknak.
Érintésük úgy símogat, mint
némaságot a szavak.
Csendes erőszakossággal,
feloldják a köveket, és
lebontják az éji szövetet.
Kérő bársonyával ajkamat
érinti lágyan, és suttogása
dallamában, mint harmatos
eső éltető varázsa,
csókod zuhan a számra.
A Vágy virága lassan életre kel,
csókodra testem, öleléssel felel.
(43 szó a szövegben) (692 olvasás)
agnes: (12-13-2005 @ 02:55 pm)
Kedves Soman! Igazán köszönöm!
prayer: (12-13-2005 @ 08:25 am)
Jó neked! mifelénk csak jégvirág bontja szirmait megfagyott szivünkön.
agnes: (12-13-2005 @ 08:36 am)
Kedves Prayer! Csak náhány hónap...és itt a Tavasz......és ez nem csak vigasz....
soman: (12-13-2005 @ 09:20 am)
Már a szavak is gyönyörűek, amelyek alkotják e verset. Hát még, ahogy összeraktad! :)))
LEKA: (12-13-2005 @ 11:05 pm)
Kedves Ágnes. Tetszik a versed. A záró sorai külön is:"A Vágy virága lassan életre kel,
csókodra testem, öleléssel felel."
Szeretettel: Éva
agnes: (12-13-2005 @ 11:08 pm)
Kedves Éva! Köszönöm nagyon! Örömet okoztál hogy olvastad, és a hsz-del, külön is.
