A táncoló  gyertyaláng fénye
ráfesti színét a szobára.
Gondolataim kézen fogják sóhajod,
s ha nem is mondom, Te akkor is
tudod, érzed tied vagyok.
Végig sétálnak az eltelt napon,
a boldog perceken, mozdulatokon.
Újra érzem a reggel üdvözlő
csókját, sóhajod az ajkamon.
Minden mozdulatod nevet,
minden szó évődő szeretet.
Te főztél ebédet nekem, de
a mosogatást nem engedhetem.
Mig tüntetetem az ebéd
romjait, Te hirtelen átölelsz,
és fülembe súgod bókjaid.
Mikor sétálunk, velünk nevet a szél,
A nap fénye harapós,
és némán havazást ígér.
Ezüst Holdfény les be az ablakon,
de Te már alszol, zenélő sóhajon.
Mig csak nézlek, elfog valami...
valami féktelen öröm,...lassan
legördül egy könnycsepp, és én
a Sorsnak, hálásan köszönöm.