Szeretlek nagyon... mondtad nekem!
Akarom álmod, mindig szép legyen.

A szón szeretlek, álmodozva jártam,...
felhő fodraiból, az óceánra láttam,...
éreztem fellette, hogy sós izű a szél,
suttogva fülembe, csak Rólad mesél.

Megjelent mosolyod, szemed nevetett,
Arcom rejteke lett, két forró tenyered.
Lassan átöleltél, a csókod megfogant,
vágynak született, s már felénk rohant.

Szerettünk, és mint a szél suhanva,
a felhők tetejéről, tengerbe zuhanva,
Napsugárral sieltünk, hegyről a havon,
meztelenül úsztunk, egy távoli tavon.

Átöleltük vágyunk, egymásra nevettünk,
akkor éreztük, soha igy, nem szerettünk.
Végtelen szerelmünk édes zálogának,
testünket adtuk a szerelmes vágynak.

Szeretlek nagyon... mondtam neked!
Akarom az álmunk, örökre... Veled!

Még utolért a szerelem   c. decemberben megjelent kötetem egyik verse.