:
Emlékeim között kutattam egy este,
mikor az a szoba konyhás lakás jutott
eszembe, melyben fürdőszoba helyett
teknőben fürdetett minkent Anyánk.
Szeméből sugárzott a szeretet mosolya,
és mi akkor nem is vettük észre, hogy
a szegénységnek, nálunk van otthona.
Szegények lettük volna? Talán....de
hömpölygött a szeretet, és mindenki
boldogan nevetett, mikor a játékot be
kellett fejezni, hisz vacsorázni hivott
Anyu, mert Apu a munkából érkezett.
Tudtuk, hogy fáradt, pihenni szeretne,
mégis mindig felemelt, fel az egekbe.
Kacagásunkra, csak egymásra néztek,
és a szeretet, szemünkben égett.
Sok év telt el azóta, Apa lélek lett,
de Anyunak még foghatjuk kezét!
Szeretünk Titeket, mert a szeretet
nem hal meg, megőrzi emlékeitek.
(90 szó a szövegben) (692 olvasás)
Anna1955: (02-23-2006 @ 08:51 pm)
Versed olvasása közben elérzékenyültem...Az emlékek követelőn törnek elő bennem.... Köszönöm az élményt kedves Ágika...:))))
prayer: (02-23-2006 @ 09:09 pm)
A teknős fürdetés bennem is erősen él. De milyen jó is volt az!
blue: (02-23-2006 @ 09:12 pm)
Ági, nagyon szép a versed, könnybelábadt a szemem. Gaby
Zsuka49: (02-24-2006 @ 05:56 am)
Ágikám!
Nagyon megható, szép verset írtál az emlékeidből.:)))
Puszi: Zsuzsi
agnes: (02-25-2006 @ 09:40 am)
Köszönöm, hogy olvastátok!