Hirtelen talált rám az este,
az éj sötétje szinte rám szakadt,
csak ketten mentünk a ház előtti téren át,
mikor a Téli szél,.. velem,.. táncolni akart.
Mikor elébem állt, és szemembe nézett,
megfogta a belőlem áradó igézet,
szerelmem lángja,
csókoknak heve,
a vágy tüze,
vagy csak lelkem éneke.
Pillantásommal átöleltem,
a jeges Szelet megszelidítettem,
fagyos fuvallatából Szellővé változott.
Csókot kért tőlem,...de én vonakodtam,
igy  ajkamról lopott, hüvösen és hosszan,
puhán átölelt,...de nem volt erőszakos.
Tenyerembe bújt,..arcom símogatta,
majd hirtelen elszaladt,
de még súgva visszaintett....
szeretlek Téged....