Belém karolt a szél, és suttogott,
vagy hárfahangon dúdolgatott.
Míg sétáltunk, figyeltem szavára,
a felhő lassan sírni kezdett, s
én ámulva hallgattam,
ahogy őnmagát kísérte
esőcsepp zongoráján,
szerelmes dala dallamára.
Néha tipegve táncolt, mint
balettozó leányka, vagy hirtelen
heves futamot játszott.....és
dobolni kezdett az aszfalt,
feketefényű oldott porába.
Ecsőcseppek erdeje között,
a napfény szivárványba öltözött.
A tavasz égszinkék ablakát, a
egy színes fénycsokorral
hídként,  így kötötte át.
Hirtelen elmúlt bánata,
karját vállamra téve, mint a szél,
a szél csendesen, elkísért haza.